Szept. 3-án temették dr. Székely Zoltánt /sz. Dés, 1912. nov. 18./, Délkelet-Erdély legjelentősebb régészét. A 88 évvel ezelőtt Désen született tudós életpályája, alkotómunkája elválaszthatatlanul kapcsolódott a Székelyföldhöz, Sepsiszentgyörgyhöz, ahol 1937-től élt, s amelynek díszpolgára. A Székely Mikó Kollégium tanáraként, majd 1949-től 1990-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatójaként maradandót alkotva rangos kutatóműhellyé alakította az intézményt. Személyiségével meghatározta a térség régészetének utolsó fél évszázadát. Akkor került a múzeum élére - olvasható a Székely Nemzeti Múzeum közleményében-, amikor a háború után a hatalom a kommunisták kezébe került. Ezekben a roppant nehéz, ellentmondásos, nemzetiségi létünk szempontjából kedvezőtlen évtizedekben állott a múzeum élén, és tette azt, amit tehetett, mentette azt, ami menthető volt. Munkálkodott azon, hogy a lehetőségek határán belül a múzeum megőrizze elődeink által kimunkált értékeit". Erdély ős, ó- és középkori történetének vizsgálatában értékes hozzájárulással gazdagította múltunk értékeit. Erdély / Székelyföld történetére vonatkozó szakközleményei jelentek meg világnyelveken is, nevét a romániai magyar tudományos élet nagyjai között tartják számon. A kilencvenes évi változásokat követően végre teljes egészében közölhette a zabolai-petőfalvi Árpád-kori temetők általa kiásott gazdag leletanyagát. És ami hasonlóan maradandó érték: irányításával regionális kiadványok jelentek meg a kutatásokról, támogatásával a régészek, kutatók új nemzedéke nőtt fel, akik továbbvihetik az elődök felvállalta szép munkát. /(Flóra Gábor): Értékeinket gazdagítva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
2004. január 21.
A műút és a vasút elkerülte, elöregedett, eldugott, gazdag múlttal rendelkező falu Székelypetőfalva. Itt tártak fel közel 250 sírt a XII–XIII. századi köznépi temetőben a sepsiszentgyörgyi régészek néhai Székely Zoltán vezetésével. Az eltemetettek viselete Árpád-kori volt. Az ásatások a magyar határőrség XII. századi keletre való telepítését igazolták. A lakosság zöme hatvan éven felüli, s közel fele magyar anyanyelvű cigány. Székelypetőfalva történelmét még nem írták meg. 168 római katolikus él a faluban, tájékoztatott Vitos Lajos imecsfalvi plébános, ebből 86 magyar, 82 cigány. Székelypetőfalva magyar római katolikus falu.. Bakk Adél Erzsébet tanítónő elmondta, hogy 14 tanulóval működnek, közülük kettő magyar és tizenkettő cigány. Petőfalva központjában két éve, Ádám Attila polgármester közbenjárásával, az egykori országzászló-talapzatot hősi emlékművé alakították. Azon helyezték el az első és a második világháború helyi hőseinek névsorát. A talapzat homlokára nemzeti színű keretbe újrafestették, restaurálták a történelmi Magyarország térképét Így volt és így lesz! felirattal. Ismeretlenek leverték a restaurált feliratos térképet. /Kisgyörgy Zoltán: Múló idők sodrában Székelypetőfalva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2006. október 28.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum október 27-én nyitotta meg új, állandó régészeti kiállítását. Létrejötte egy egész múzeumi közösség, régészek, látványtervezők, restaurátorok, gyűjteménykezelők és más szakmabeliek csaknem kétesztendei, összehangolt munkájának eredménye. Az egyes korszakokhoz magyarázó szövegek, a kiállított tárgyak lelőhelyét jelző térképek járulnak. A kiállítást a korai Árpád-kor, pontosabban a XII. század fegyverei, agyagművessége, valamint ékszerei és viseleti tárgyai zárják, külön teret szentelve a korai határőrnépesség székelypetőfalvi és zabolai temetőinek leleteire. /Bordi Zsigmond Loránd, Méder Lóránt László, Sztáncsuj Sándor József: Délkelet-Erdély régészeti emlékei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./
2007. október 23.
Hering József magyarországi szerző A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írása a budapesti Kapu 2007. szeptemberi számában jelent meg. Terjedelmi okokból ennek mintegy felét vette át a Háromszék. Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérése után bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát. A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. Ebben jelenetek meg Erőss János haditudósításai. 1945. május 9-én esett hadifogságba. Embertelen gyötrelmeket élt meg, közben a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, nem engedték azonnal haza. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, hat esztendő és öt hónap után térhetett haza Csíkkozmásra. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848–49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor csapdába ejtette őket. Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium tanára volt. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A Szekuritáté a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. Később mégis perbe fogták, az ítélet indokolása szerint: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. Számú Líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról. ” Erőss Jánost 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos szekuritátés őrnagy. Két kegyetlen kihallgatója volt Bartos és Bihari szekustiszt. Megpróbálták beszervezni besúgónak, de ennek ellenállt. Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A tárgyaláson a német nyelvet tanító Helmuth Lurtz azzal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle. Erre Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette őt a tárgyalóteremből. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kitették állásából. A másodfokú tárgyalás 1958. szeptember elején volt. A bíróság jóváhagyta Erőss ítéletét. Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. Később Erőss János a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. A Kovászna megyei Bálványos várának ő tárta föl a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált. Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt. Halála után egy esztendővel, 1998-ban, egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit azután Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaország jött. Erős János özvegye az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. /(sylvester): „A szenvedést emelt fővel viseltem”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./
2008. április 30.
Eldugott települése a Zabola községhez tartozó Székelypetőfalva a felső-háromszéki Mezőföldnek. Háromszéken még két, székely előtaggal rendelkező falu található: Székelyszáldobos és a szintén mezőföldi Székelytamásfalva. Petőfalvának 168 lakosa van, lakosság fele magyar cigány, elöregedett a település. Akárhol leásnak, borvizet találnak, mégsem húzhat belőle hasznot a petőfalvi ember, mert nincs borvíztöltő, sem gyógyfürdő. A feltörő borvíz alakította ki a Petőfalvi Fortyogót. A hideg strandfürdőt a két világháború között építették, s most pályázati úton felújították. Hiányzik egy jó út, most kezdenek aszfaltozni. Közel a faluhoz sepsiszentgyörgyi régészek majdnem háromszáz sírból álló kora középkori magyar temetőt tártak fel, ez mutatja, hogy itt már a XII. század közepén szervezett magyar település létezett. Székelypetőfalva zöme római katolikus. Lelki gondozásukat Péter Sándor plébános végzi, aki nemrég vette át az imecsfalvi anyaegyház vezetését. /Kisgyörgy Zoltán: Boszorkánykonyha a föld alatt. Templom a Mezőföld közepén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2009. augusztus 13.
Nincsenek kellőképpen kihasználva Háromszék borvízforrásai – ismerte be Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. Ennek oka egyrészt, hogy altalajkincsről lévén szó, állami tulajdonban vannak, másrészt számos gyanús privatizációs folyamat zajlott le a kilencvenes évek elején, és ez gyakran oda vezetett, hogy elkallódtak a töltődék, tönkrementek az ingatlanok. Ezt szenvedte meg többek között a kézdiszentkereszti borvíztöltőde, de hasonló a helyzet Málnásfürdőn, Sugásfürdőn. Pozitív folyamatok is vannak: Sugásfürdőn például Sepsiszentgyörgy önkormányzata visszavásárolt néhány ingatlant, Székelypetőfalván is felújították a fürdőt. Kézdiszentkereszten is újraindul a borvíztöltőde, Kézdivásárhely önkormányzata rendezte Fortyogófürdő környékét. /Farcádi Botond: Kincs, ami nincs: kihasználatlan borvízforrások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 13./
